Fotózkodás a G3 fotóstúdió műtermében

Hogy jött a G3 fotóstúdió?

Alapvetően nem konkrétan a G3 fotóstúdió volt az ötlet, hanem a fotózkodás. Ugyanis édesanyám elérte az ötvenedik évét. Vagány, szeret öltözködni, olyan jó kis belevaló nagyi, és hárman lányai arra jutottunk, hogy akkor mi lenne, ha meglepnénk egy jó kis csajos programmal? Amilyen egy fotózkodás is! Ebben hárman igazán szépen egyetértettünk, úgyhogy neki is álltam, mint értelmi szerző stúdiót kajtatni. Anyám novemberi, így nem igazán mertünk szabadtérben gondolkodni, mert olyankor bármi lehet, de valószínűbb, hogy az a bármi inkább eső lesz. Keresgélésem során pedig egyre másra gyűjtöttem a hasznos tapasztalatokat.

A G3 fotóstúdióhoz vezető út

Kezdjük ott, hogy én a G3 stúdiót eddig nem ismertem. Én abból indultam ki, hogy a belvárosban szeretnék egy műtermet találni. Gondoltam előtte utána egy kis kávézással, sütizéssel elmulathatnánk az időt. Hát ebből igen hamar alább adtam, mert a belvárosban nagyon hamar elkapkodják az időpontokat, mi meg ugyebár dátumhoz voltunk kötve. Őszintén szólva volt olyan, amit meg azért hagytam ki, mert bitangdrága. Oké, hogy háromfelé dobjuk a költséget, de akkor is. Az is lényeges volt, hogy meg tudjuk közelíteni gyalogosan – nem akartam kocsisra szervezni, mert nyilván pezsgőzünk egyet! Persze a taxi még játszik, de ha egy egyszerű sétával odajuthatunk, annál jobba bolygónak. Szóval helyszín és ár alapján hamar leszűkítettem a kört.

Innentől kezdve inkább a kiegészítőkre kezdtem koncentrálni, miket írnak, milyen véleményeket. Olyan nagyon nem lettem okosabb, hiszen mindenhol szépek a képek – egy fotóstúdiónál még jó, hogy! Úgyhogy arra jutottam, legegyszerűbb felhívni őket. A G3 fotóstúdiót hagytam a végére, nem tudatosan, egyszerűen így volt sorban az a három-négy, már nem emlékszem pontosan, akiket felcsörögtem. Itt mutatkoztak igazán különbségek. Kezdjük ott, hogy az egyik fel se vette – nem baj, velem is előfordul, hogy nem alkalmas – de aztán vissza se hívott.. Máris kiesett. A másik olyan flegma volt, hogy nagyon hamar rövidre zártam a beszélgetést, a másik meg csak addig volt készséges és lelkes, amíg ki nem derült, hogy csupán érdeklődöm, onanntól kezdve elkezdett arról beszélni, hogy az ügyfélkörük nagyrészt reklámügynökségekből áll. Ja, bocs, ha túl pórias vagyok. Így lyukadtam ki a G3 fotóstúdiónál, akik nagyon barátságosak voltak a telefonban.

A G3 stúdió javaslatai

A telefonban hamar felmérték a terepet, mikorra szeretnék, milyen jellegű fotózás. Az alapkérdéseket tisztázta velem, ahol is megtanultam, hogy a kreatív azt jelenti, vannak kellékek, a portré azt, hogy csak néhány képre hajtanak, a portfólió meg azt, hogy átöltözés is van. Persze ezek koránt sem hivatalos definíciók, de nekem bőven elegendő volt, így nagyjából meg tudtam különböztetni őket, hovatovább választani is képes voltam. Azonban elültette a bogarat a fülembe, hogy nem-e akarnánk együtt sokan fotózkodni, anyja-lányai csokrokat, férjjel fotózkodva családi képeket is csinálhatunk. Nem erőltette, csak ötlet.

Abban biztos voltam, hogy az én apukám erre nem lenne vevő, maximum eljön, nézelődik, kulturáltan unatkozik, aztán, ha szólunk neki, mérsékelt lelkesedéssel beáll a képbe. De erre nem érdemes az idejét áldozni, meg őszintén szólva ez a flegma ácsorgás zsebre dugott kézzel inkább bomlasztó. Sokkal felszabadultabb lenne, ha négyen vihorásznánk anyuval. Azt már a telefonban említette a hölgy, hogy a stúdió bérlése ugyanannyiba kerül akkor is, ha többen vagyunk ott, sminkest és fodrászt hívni szintén gazdaságosabb így, mert a kiszállásukat csak egyszer kell kifizetni, illetve kedvezményesebb árat tudnak mondani, ha nem csak egy-egy villámmegjelenésre kérik fel őket. Szóval nem erőlteti, csak gondoljam át.

Megbeszélés a G3 stúdió fotósával

A hölgy utána megadta a számom egy fotósnak, akit az elmondottak alapján javasolt. Én egészen a fotóssal való beszélgetésig úgy képzeltem, hogy anyut bevezetjük a terembe és akkor jön rá, mi is fog történni. A fotós értette az ötletet, nem mondott feltétlenül ellent, de elmondta az aggályait. A G3 stúdióban sokszor fordulnak meg gyerekek, felnőttek, és nem mindenki reagál ugyanúgy a kamerára. Ez azért eléggé kiszolgáltatott, figyelem középpontjában lévő helyzet, ahol nem érzi feltétlenül kényelmesen magát az sem, aki egyébként hibátlan szelfiket csinál a szobája magányában. Ő általában találkozik előbb a fotóalanyokkal, hogy lássa, miként reagálnak a kamerára, megismerkedjenek és így oldottabb lehessen a hangulat később. Meg hát neki is hasznos, ha megfigyelheti, mennyire jó a mozgása, mik a kiemelendő elemek az arcán, tartásán.

Ezt megbeszélvén a nővéreimmel arra jutottam, hogy nem teljesen elvetélt, esetleg érdemes szólni előre. Anyu azért kényes, már csak a ruhaválasztás miatt sem mindegy, hogy tudja-e, mi lesz, vagy sem. Úgyhogy végül ez lett belőle. Eltoltuk kicsit a műterem foglalást, anyu szülinapján pedig egy családi összejövetelt rittyentettünk, ahol átnyújtottuk neki a foglalást. Nagyot nézett és meg is szeppent elsőre. Viszont a képek önmagukért beszélnek és baromi jól éreztük magunkat mindannyian.