A titokzatos és szimbolikus csau csau

A csau csau rejtélyes múltja

Rejtély, hogy a csau csau hogyan jutott el a Sarkkörtől Kínáig. Abban ugyanis, hogy a fajta északi eredetű, minden szakértő egyetért. Sajnos a kínai uralkodók bevett szokása volt, hogy elődeik minden hagyatékát megsemmisítették, így a csau történetére utaló nyomok is elvesztek. Az biztos, hogy a csau-t vadászatra, nyájőrzésre, terelésre használták, sőt, egyes területeken szőréért és húsáért tenyésztették.

Hogy borzoljuk kicsit az idegeket, elmondjuk, hogy bizony a mai napig tart a csau csau húskutyaként való tenyésztése. A nemzetközi tiltakozások nem igazán hatnak a helyi hagyományőrzőkre, akik – mivel a kutyasonkát a hatalmas és népes ország sok területén hamisítják – védjegyként a kutya szőrös mancsát a húson hagyják.

Korabeli feljegyzések szerint az uralkodók nagy számban tartottak csau-kat palotáikban. A legszebb egyedek a palota díszei voltak, a gyengébbek pedig a konyhaasztalra kerültek (a kantoni nyelvjárásban a „csau” szó táplálékot jelent), szőrükből pedig szőnyeg készült.

Minden idők legnagyobb csau csau tenyészete T’ang uralkodóé volt, aki a VII. században élt. Ő közel 200 párt tartott, melyekkel elsősorban az igen gyors mongol fácánra vadászott.

A XV. századtól már pontos feljegyzések készültek a tenyésztés menetéről A tibeti kolostorokban élő szerzetesek nagy gondot fordítottak a fajtatisztaság megőrzésére, gyakorta cseréltek egyedeket  a szoros beltenyésztés következményeinek kivédésére.

A kezdeti időkben még csak kék színű csau-król szóltak a feljegyzések, a többi színváltozat már a későbbi szelektív tenyésztés eredménye.

Bár, mint említettem, a fajta északi eredete kétségtelen, Kanton tartományban, mely Kína középső részén található, mindig is őshonosnak tartották.

Több elnevezéssel is illették ezeket a kutyákat: kéknyelvű, kékszájú, farkaskutya (lang kou), medvekutya (hsiung kou), Kanton kutya (Kwantung kou).

Az 1780-as években került az első csau csau pár Nagy Britanniába, egy angol tiszt révén. Miután 1820-ban az angol sajtó is írt a fajtáról, mint egzotikus állatról, igen közkedveltté vált. Viktória királynő, aki nagy állatbarát volt, 1865-ben ajándékba kapott egy csau párt, ez szintén a fajta népszerűségét növelte. Mindezek a tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy a viszontagságos időket átélt kínai fajta tenyésztése újra fellendülhessen.

Az első regisztrált csau csau 1894-ben lett bejegyezve, majd egy évre rá megalakult az első angol fajtaklub. Ők rögzítették a standardot, melyhez a modellt egy kínai import kutya szolgáltatta.

Az USA-ba csak 1890-ben került csau csau, mely már első kiállításán nagy sikert aratott.

A csau csau és a neve

Érdekes magának a csau szónak is a jelentése, eredete, mely nem a kínaiban, hanem az ún. pidzsin-angolban keresendő. A XVIII. században minden Keletről Európába szállított termékre a csau csau szót használták. Jelentése apróság. A korabeli kereskedelmet ismerve ezek az apróságok elsősorban porcelán vagy elefántcsont figurák, apró élelmiszerek, elsősorban fűszerek lehettek. A hajók kapitányainak nem kellett pontos listát vezetniük a rakományról, de fel kellett azokat sorolni a hajó jegyzékében. A legegyszerűbb megoldás az volt, hogy a szállítmány „apró” részét egy szóval összesítve „csau”-nak jegyezték fel.

A csau csau a függetlenség szimbóluma

Hihetetlen a függetlenség utáni vágya. Nem hízeleg, megvárja a közeledést, de a szeretetet azonnal viszonozza. Akiket szeret, akikkel él, azokkal rendkívül barátságos, majdhogynem gyengéd. Elegendő mozgást kell neki biztosítani, és igényli a rendszeres foglalkozást, ugyanakkor nem tűri az állandó kiképzést. Az erőszak ennél a fajtánál nem célravezető. Csak azt az utasítást követi, amit maga is helyesnek tart. A csau csau igazán megbízható házőrző, hűséges barát. Idegenekkel szemben tartózkodó, nem viseli el azok érintését, simogatását. Egygazdás kutya, aki nagyon nehezen tűri, ha gazdáját elveszti. Azt szokták mondani a csau-ról, hogy „elpusztul a gazdájáért, de nem engedelmeskedik neki azon nyomban, sétál vele, de nem megy mellette jámboran, bárány módjára, tiszteli gazdáját, ám nem csúszik-mászik hízelegve a barátok vagy családtagok előtt.”

Csau csau – kétféle módon

A fajtán belül megkülönböztetünk hosszú és rövid szőrű változatot, bár ez utóbbi ritkább. A hosszú szőrzet tömött, dús, kissé elálló. A fedőszőr durvább, mint az aljszőr, mely puha, gyapjúszerű, a nyak körül  sűrű gallért, sörényt alkot, a végtagokon zászlószerű. Igen sok színváltozat ismert: vörös, fekete, kék, fehér, fahéj, fawn.

Tekintettel a hosszú szőrzetre, elengedhetetlen a legalább heti egyszeri, alapos fésülés, majd sűrű fésűvel történő átkefélés. Elegendő évente kétszer fürdetni a kutyát, a fajtának megfelelő samponnal, és alaposan meg is kell szárítani hajszárítóval. Természetesen a kiállítási kutyákat gyakrabban fürdetik, hogy minden „fellépésükön” gyönyörű szőrkoronában pompázhassanak.